Kedves harminc évvel későbbi énem!
Ugye, most észreveszed már, hogy az idő nem kímél senkit. Azok az átbulizott éjszakák, amik akkor semmiségnek tűntek, azok a cigaretták, amiket heccből elszívtál, azok az italok, amiket felvágásból megittál, bizony ma már inkább mélyen hallgatsz róluk. De észhez tértél időben, mert nem mindegy, teljesen, vagy csak pillanatnyilag élsz. Maradj ezen az úton, fuss, sportolj, és szeresd továbbra is a menhelyes kutyákat. Jobb emberré váltál általuk, hisz megmutattad számukra, milyen szeretetben élni. Egy életünk van, de számtalan esélyünk.