30 éve a leg kétségbeesettebb időszakomat éltem. Későn született meg az első gyermekem, és 11 hónaposan rákos lett. Az első pár hónap ámokfutás volt, aztán a fogcsikorgató akarat vette át a helyét, és a küzdés fiamért. 40 évesen életem legnagyobb ajándékát kaptam, megszületett a kislányom. Addigra félszárnyú család lettünk. A betegséget leküzdöttük, fiam él, két diplomás emberként, sorstárs segítő mentor a VGYKE-ben, ugyanis a betegség következtében megvakult. Mit csinálnék másként? Semmit. Talán egy kicsivel többet nevetnék. Boldog vagyok, két boldog felnőtt édesanyja.